Rólam, de tényleg csak röviden
Itt kéne jönnie annak, hogy “már gyerekkorom óta szeretek a fényekkel, árnyékokkal bűvészkedni”, pedig az igazság az, hogy átlagos és szép gyerekkorom volt: inkább játszottam. 🙂
Minden, amit az esküvői fotózásról tudok, autodidakta módon szereztem meg, a fényképészeti oklevelemet pedig már aktív esküvői fotósként kaptam kézhez.
Ráadásul, ami fotós szabályt tanítottak, azokat rendre figyelmen kívül hagyom. Sosem fotóztam analóg géppel, talán egy filmtekercset sem tudnék befűzni. Mániákusan nappal szemben szeretek fotózni, nem igazán érdekel, ha egy kép dől; sokkal jobban érdekel, amit a kamerákkal elkapok, mert a pillanat fontosabb, mint a technikailag tökéletesen kivitelezett kép.
Ahogy azt a lelkes, fiatalabb fotósoknak szoktam mondani: mindig a saját fejük után menjenek, én is azt teszem. Az elmúlt tizenöt év során az esküvői fényképészet lett az egyetlen foglalkozásom. Vagy még inkább: a hivatásom. Főállású esküvői fotós vagyok és régebb óta szeretem az esküvők és lakodalmak világát, mint ahogy azt a trendek megkövetelik. És messzemenőkig nem vagyok fotóművész. Én csak egy esküvői fényképész vagyok és ez a világ (számomra) legjobb munkája 🙂
